Megjött...

Mármint az igazi erasmus-hangulat! Szerdán ugyanis megkaptuk az első hírlevél-szerűséget (persze facebook-on, mint mindennemű kapcsolattartás eszköze), mégpedig a hétvégi programmal. Itt a hétvége szerdán kezdődik. Szóval meg volt hirdetve egy kis összejövetel egy ír pubban, utána pedig buli...Gondolkodtam menjek-e; aztán hazajött Pedro, aki közölte, hogy ő a hétvégén otthon lesz Valenciában, szóval most megyünk, mégpedig úgy 10 percen belül (itt fontos megemlíteni, hogy az erasmusos összejöveteleken mindig van valami akció. vagy olcsó sör, vagy a másodikat ingyen kapod, vagy valami hasonló). Így hát elmentünk, megismerkedtünk Jordi-val, aki egy koordinátor, és hihetetlen fazon...szerintem nem alszik; max néha kicsit karikás szemekkel pörög tovább, ha éppen másnapos. Utána irány egy Bikini nevű klub, ahova persze van beugró (érdemes tudni, hogy a legtöbb helyre 10 euró környékén van; de elég sok lokálnak féjszbukon fel lehet iratkozni a listájára, és akkor ingyenes, mert eléggé megszedik magukat a turisták belépőiből); meg persze dress code. Sajnos elvileg sok helyre nem engednek be ing nélkül vagy sportcipőben (Bence! erről ne feledkezz meg!). Viszont ha az ember Jordival van, annak megvannak az előnyei...mondjuk az, hogy bemondod a nevét, és kérdés és méregetés nélkül engednek be ingyé. Az este kezdésnek jó volt; hihetetlen mennyi és mennyi féle ember fordul meg egy-egy ilyen helyen.
Csütörtökön megint egy kis találkozó, egy másik ír kocsmában, ami persze szarásig megtelt erasmusosokkal; már elnézést a kifejezésért. Ezúttal a mi campusokról mentünk az itteni koordinátor, Angelo vezetésével, ami kifejezetten hasznos, mert Barcelonában szétszórva rengeteg cserediák van, így pedig kialakul talán egy kisebb közösség is; akiket összetart a szolidaritás-tudat, hogy a városból reggel visszamenni a vilába nagy szívás, és a legutolsó, amire akkor vágyik az ember. Meg az is, hogy éppen ezért, néha megéri itt, együtt kiverni a biztosítékot egy kicsit. Vagy kicsit jobban; úgyis itthon vagyunk! A bárban persze mindenki ismerkedett ezerrel, bár a végén páran az éjjeli tengerparton kötöttünk ki; nem kell mondanom, hogy valami hihetetlen élmény volt...tényleg csodálatos!
Tegnap levezetésképp egy tengerparti kiruccanást hirdettek, Sitges városkájába, ami nincs messze innen, és Spanyolország St. Tropez-jának is nevezik. Hát van is alapja! Kis városnézés, majd egész nap a homokos tengerparton (mármint, hogy homok van a parton; szerencsére nem másról van szó...de hülye egy nyelv ez; éppen költői próbálok lenni), a pálmafák alatt feküdve kerestük az állunkat; mert ez tényleg hihetetlen. És -Isten tartsa meg jó szokásukat- rengetegen monokiniznek itt...akin van bikini felső, az valószínűleg turista. Kicsit talán furcsa is beülni egy csoport huszonéves fiatal közé így, akiket 2 órája ismersz; de az egyik lányt ez nem zavarta, és gyorsan alkalmazkodott a szokásokhoz. Hát engem sem zavart :) Hazafelé este még benéztünk az Arc de Triomfhoz, mivel tegnap volt a katalán nemzeti ünnep (egyértelmű...meg egyébként is vagy egy hete nem ünnepeltek már semmit), így aztán koncertek voltak a téren, meg sok-sok transzparens "Independéncia", meg "Som un nació, nosaltres decidim" ("egy nemzet vagyunk, magunk döntünk"...finoman hívnám fel a figyelmet, hogy milyen penge vagyok katalánból) feliratokkal. Biztos nem is gondolják ám komolyan; nem gyújtottak fel semmit, nem dobáltak macskakövet vagy vízágyúztak; de még csak egy ártatlan bombarobbantás sem...ehelyett a sok hülye kiviszi a családot egy koncertre katalán zászlóba burkolózva; legalább egy "takaroggy" vagy hasonló, kérem...milyen nemzeti ünnep ez?!
Ja, még annyi létfontosságú információt ejtenék el, hogy az udvarunkon van egy szabadtéri medence is, ahova minden nap vagy 30 métert kell gyalogolnom, hogy kicsit lehűljek vagy ússzak egyet. De ez sajnos már nem sokáig lesz nyitva.
A lakótársaim éppen otthon vannak; Pedro vizsgázik, Juan meg haza utazott Olaszországba. Mi is azt tervezzük néhányan, hogy szerdán elmegyünk egy időre mondjuk Madridba és környékére, oda elég olcsón el lehet jutni...ez csak azért nem biztos, mert Mallorca közelsége és a nagy meleg bekavart; oda is meg kell nézni az árakat. Addig azért még igyekszem írni; ne sírjatok értem; mint remélem az kiderült ez nem az a hely, ahol olyan túl szarul tudja magát érezni az ember..