Családi Karajcsont, és az előzmények

Mindenek előtt remélem mindenki békésen, családi körben élvezi a Karajcsont! Ezúton szeretnék kellemes ünnepeket kívánni ezzel a szép gondolatokat tartalmazó videóval! Szerencsére nekem is megadatott, hogy idén is családi körben töltsem a Karácsonyt, még így Barcelonában is; hiszen szüleim és hugom az ünnepekre időzítették a látogatásukat. Így ez az oka annak, hogy az elmúlt néhány napban nem nagyon tudtam írni. Igazából persze nem, de erre fogom...Előtte pedig sajnos kicsit besűrűsödtek az egyetemi teendők a beadandók és házidolgozatok terén, így az kötötte le jelentősen az időmet; na pedig ennek a sokknak és megfeszített munkának a különböző módokon való kipihenése. Ezeknek az elképzelését pedig mindenkinek saját fantáziájára bíznám...bár néhány kedves barátom esetében ez lehet, hogy nem a legjobb ötlet :) Na, de a munka első részén túl vagyok; január második felében viszont aztán jönnek az itteni vizsgák, és immár biztos a február 4-i hazaérkezésem.
Egy kicsit megemlékeznék az itteni ünnepi szokásokról is: először is, az ajándékosztás Karácsonykor egy kicsit eltérő. Egész Spanyolországban ismert a "tío", vagyis a karácsonyi farönk, akinek arcot rajzolnak, valamint sapkát és apró első lábakat tesznek rá, a mögötte elhelyezett ajándékokat pedig letakarják. Ekkor jönnek a gyerekek, akik a karácsonyi szeretet jegyében jó alaposan elverik szegény, majd leveszik a takarót, és láss csodát, a tío félelmében teleszarta a fa alját ajándékokkal. Na persze a katalánok úgy érezték nekik erre még rá kell kontrázni valamit: ők szépen felépítik a Betlehemet a szent családdal, és a három királyokkal, annak rendje-módja szerint, majd betesznek egy -az összképbe teljesen beleillő- éppen guggolva dolgát végző figurát, amit manapság már minden formában lehet kapni, a focistáktól a politikusokig. Természetesen a végtermék élethű ábrázolásával együtt. És természetesen ennek a spirituális értelmét is megmagyarázzák: ez az egyenlőség szimbóluma; elvégre mindenkinek egyformán kell néha székelnie. A figura neve egyébként "caganer", vagyis kb. "kakáló"...Hát nekünk meg marad a Jézuska, és nem élvezhetjük a kulázó Gyurcsány és VV Majka figurák ünnepi hangulatát...
Az időben visszafelé haladva elérkeztünk a legutóbbi jelentkezésemet követő néhány nap történésihez, vagyis galiciai kirándulásomhoz Kasiával. Ha ezt nagyon röviden szeretném összefoglalni, akkor azt mondanám, hogy egyszerűen tökéletes volt, és Galicia eddigi élményeim alapján talán a kedvenc spanyol régióm (bármilyen merész is a kijelentés). De mivel naivan azt feltételezem, hogy vannak olyanok, akik ennél egy csöppet részletesebben kíváncsiak kis utazásunkra, ezért igyekszem egy rövid betekintést adni. Santiago de Compostelába érkeztünk, ami az "el camino", a zarándokút végállomása; házigizdánk pedig Xoel volt, akit még Norvégiából ismerek. Megismerkedtünk az egyetemi város gyönyörű és hangulatos óvárosával, valamint a remek "gallego" konyhával: eszenk itt mindent; kipróbáltuk a polipot, a főtt disznófület; de helyi kedvenc a churrazco, ami gyakorlatilag sült oldalas; magyarán húsban sincsen hiány. A katedrálisban is voltunk, a zarándokoknak tartott vasárnapi misén, bár sajnos sikerült valószínűleg az év egyetlen olyan miséjét kifognunk, ahol nem lengett végig a hatalmas "botafumeiro", vagyis tömjénfüstölő. Egy napra a közeli A Coruñaba is ellátogattunk (politikai kérdés, hogy az "a", vagy a "la" névelőt használják-e, mert még az előbbi "gallego", addig az utóbbi spanyol), ahol megnéztük a világörökség részét képező Herkules világítótornyot, mely egyben Európa legközelebbi pontja New Yorkhoz...csupán 5000 km. nyílt víz az Atlanti óceánon...Mindkét város igazán hangulatos, nyugodt; itt érződik igazán a spanyol életvitel esszenciája; a "no pasa nada" életfelfogás. Bármikor tudnak időt szakítani barátokra, kajálásra, sörözésre...nehogy már a munka legyen a legfontosabb! A pincérnő és a pultos szinte csatlakozik az asztaltársasághoz, folyamatosan viccelődnek; az alkoholt pedig nem méricskélik; egyszerűen addig töltik, amég azt nem mondja az ember, hogy "állj!". Tényleg remekül éreztük magunkat, ráadásul időnk is volt bőven, így kiélvezhettük az eldugott, füstös tapasbárok remek házi ételeit, amit persze legtöbbször a sör mellé ajándékként adnak; de pár euróért degeszre is eheti magát a megfáradt turista. Utolsó adalékként csak annyit mondanék, hogy az éjszaka itt még később kezdődik: a bárokban éjjel egyig egy lélek sincsen, de a klubok is üresek 3 előtt...na ez az, amit továbbra is nehéz megszokni.

Azt hiszem sikerült bepótolni a lemaradást, és összefoglalni az elmúlt időszak eseményeit; valamint megemlíteni a kevésbé érdekes tanulás, szintén egyre eseménydúsabbá váló terhét...Na de persze igyekszem a kellő egyensúlyt megtalálni :) Megyek is kiélvezni, hogy végre más főz helyettem!

Bódog Mikulásot....a nemmiklósoknak is

Bizony, az a helyzet, hogy ezzel a bejegyzéssel is sikerült elkésnem; úgy néz ki egyre jobban haladok a spanyol életvitel és időkezelés elsajátítása terén...de most nem ez a lényeg!
Hanem az, hogy, mint a világ oly sok pontján, itt sem bukkan fel december 6-ára virradóra a szocialista átnevelés eredményeként Télapóra keresztelt, eredetileg "Mikulás" fedőnév alatt tevékenykedő, éjszakai és rejtőzködő életmódot folytató időskorú elkövető. Sz. Miklós az amerikai magaskultúra csodás termékeként -a vallásos hagyományok helyett- a legtöbb országban Szenteste környékén kerül a rendőrség látókörébe, gyanús csomagok házhoz szállításával; jellegzetes, üdítőital-gyártó cég által szponzorált ruhájában; a szeretet megvásárlására, és ezáltal a gazdaság fellendítésére buzdítva jehova-tanújaként (uhh...talán ez már kicsit erős képzavar volt). A pénz, a külsőségek, és mellesleg egyben a szeretet ünnepén, kínkeservesen megtakarított forintjaink mind egy szálig elköltésére sarkallva. Hiszen a Karácsony mottója: "A szeretet kifejezése csak drága ajándékokkal lehetséges! Mi másra költenéd a pénzed?? Szegény emberek megsegítésére?!"
Na jó, a demagógia helyett térjünk a lényegre: Otthon ugyebár Miklós nevenapján ténykedik ez az áptolatlan megjelenésű, pedofil-hajlamú; zömök testalkatú férfi, akinek különös ismertetőjele továbbá a fehér szakáll; valamint, hogy bűnszövetkezetben garázdálkodik szemtanúk által "ördögszerűnek" mondott bűntársaival együtt. Szóval ha már engem itt nem ültetett az ölébe, én azért legalább megemlékeznék róla apró késéssel, a következő, remekbeszabott, ám igen egyedi feldolgozású, és a nyugalom megzavarására alkalmas képi-és hanghatással operáló Mikulás-énekkel. Érdemes megnézni; egy élmény :) De tényleg...

Ha pedig már írok, akkor egy kis helyzetjelentéssel is egybekötném a dolgot: Itt december 6-a ünnepnap, méghozzá az alkotmány ünnepe...ám mielőtt még felkiáltanánk, hogy "háhá...vasárnapra esett, nagyszívás!", hozzátenném, hogy dec. 8-án a szeplőtelen fogantatást ünneplik országszerte, vagyis most éppenséggel egy négynanpos hétvége közepén vagyunk, ami egyben azt is jelenti, h erasmusos sorstársaim kivételével nem sokan tartózkodnak a campuson. Ergo végre van egy kis nyugalom a lakásban is. Itt jegyezném meg, hogy erre már nagy szükség is van...Ugyanis az általam mindenféle túlzás nélkül hiperaktívnak nevezett lakótársamról -Alexről- kiderült, hogy korántsem volt alaptalan a feltételezésem: papírja van róla, hogy kicsit magas fordulatszámon pörög; sőt, még gyógyszert is szed rá. Ettől függetlenül félni nem kell tőle, tényleg nagyon jófej és rendes; csak néha az ember fejében megfordul a kérdés, hogy vajon hol lehet a környéken lónyugtatót szerezni...Meg hogy lehet h a gyógyszer és a napi két liter kóla üti egymást (bár hallottam olyat, hogy a koffein fordítva hat a hiperaktívokra...nem tudom ez hülyeség-e)
Még a szünet előtt, csináltak egy kis műsort is a helyi diákok: A campus központjában egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy ilyen hazai nemzeti ünnepekről ismert felszerelésben közelednek fiatalok, nagy transzparenseken tiltakozva a privatizáció ellen; majd hanyag eleganciával szétrobbantják az egyetemen lévő egyetlen katalán bank (!), a Caixa Catalunya automatáját. Éppen azt, mikor ott áll mellette egy spanyol bank is...na de miért? Arról van szó, hogy nekiláttak kicsit privatizálni az egyetemet, mert azt olyan jó...néhány embernek legalábbis biztos. Ez pedig azt jelentette, hogy elkezdtek beindítani fizetős (nem is éppen olcsó kurzusokat, szépszámú kreditért); ez pedig a diákok mérsékelt lelkesedéssel, örömujjongások nélkül fogadták; ennek igyekeztek nyomatékot adni a múlt heti akcióval. Hogy miért a Caixa Catalunya, arra csak tippelni tudok: Ők készítik az egyetemi diákigazolványokat, amik egyben bankkártyaként is funkcionálnak...
Zárásképp remélem mindenkinek hozott a Mikulás jó sok csokit meg virgácsot, ne felejtsetek el minden étkezés után fogat mosni, és alaposan készülni a vizsgaidőszakra; mert már a Jézuska is figyel nagyon...

Telik az idő, fogy a becsület

Miután a címben idézetem a Rókusi I. számú gengszterképző főgladiátorának, vezető guruló mennydörgő tulajdonosának, és a "tököslány" kifejezés megalkotójának halhatatlan szavait (pirospont annak, aki kitalálja kiről van szó...ex-rókusis sorstársak előnyben), egyértelmű, hogy ezt az életbölcsességet nekem is illik észben tartanom, és ennek megfelelően kihasználni a hátralévő időt; erről pedig szorgalmasan tájékoztatni az otthoniakat.
Minden erőfeszítésem ellenére nem tudom megállni, hogy ne a hét eseményével kezdjem a megemlékezést: bizony, a Barca-Real rangadóról van szó, ami errefelé kb. szentestével felérő eseménynek számít; kihagyni minimum a 8. főbűn. Ennek megfelelően én is lementem a közvetlenül alattunk lévő bárba (amit a "Frankfurt" névre kereszteltek, ezúton is elnézést ennek a fontos információnak az indokolatlan hosszú ideig történő elhallgatásáért), ahol is az összes Barca-meccset kivetítőn adják természetesen. Azt pedig nem nagyon kell részleteznek mekkora tömeg gyűlt össze a kinti kivetítő előtt (természetesen bent is van egy). Hát ezek után tényleg elképzelni sem tudom milyen hangulat lehet több, mint 90 000 ember között, ha itt ilyen atmoszféra alakult ki. A továbbra is kőbunkó Ibrahimovic góljánál meg maga a katarzis. Még ha nem is játszott szépen a csapat, ezeknek az embereknek elég ha céronáldó hibázik egyet, máris elszabadul az őrültekháza. (Ahogy Angel, a koordinátorunk fogalmazott a vallása kapcsán: hiszek az emberekben, az erasmus-életben, és Andrés Iniestában...)
Ha pedig foci, itt kell megemlékeznem az Els Guiris csodacsapatának első győzelméről! 2 szerencsétlenül, hajrá-góllal elveszetett meccs, és egy megalázó vereség után megindultunk felfelé, mint a higany. A mindenki által csupán árbitre-ként (katalánul spori) emlegetett játékvezetőről pedig muszáj vagyok ejteni pár szót: gyakorlatilag a nemzeti mozgalom szobráról beszélünk, aki katalánul dirigálja végig a meccset, és ha valaki neadjisten spanyolul visszakérdez; nem hajlandó ugyanígy válaszolni, max. angolul...nehogymá' fika egye az óvodást és Katalóniában neki kötelessége legyen spanyolul beszélni...
A héten voltam a közeli borváros -San Sadurní- másik cava-gyárában is (ez a kifejezés csak az ezen a területen készített pezsgőre használható), egy egyetemi szervezésű, jó hangulatú délutáni kiránduláson. Itt jegyezném meg, hogy nem véletlenül használtam a pezsgő, és nem a habzóbor kifejezést: a habzóbor ugyanis szén-dioxid hozzáadásával készül, még a pezsgőt zárt palackban erjesztik, így a szénsav gyakorlatilag a must cukortartalmából keletkezik. Egyéb kérdésekkel ebben a témában Bencéhez is nyugodtan lehet fordulni; vele látogattuk meg ugyanis a másik cava-gyár pincészetét.
Tegnapelőtt pedig pizsama-party szerveztek nekünk; de nem a csajos, popcornos, filmnézős verzióból. Ők a kifejezést úgy értelmezték, hogy buli pizsiben; Barcelona egyik legnagyobb bárjában...Hát elég jól sült el a dolog, még ha volt is egy-két érdekes pillantás, mikor keresztül vonultunk a városon...na de persze éppen ez volt a dolog lényege. A pizsama-prototípusaként számontartottt csíkos öltözékemet, pedig még egy jelmondattal ellátott pólóval is jutalmazták: study hard, party harder...

Közben ennek a mondatnak sajnos az első felére is egyre jobban kell koncentrálni; itt is jönnek-mennek a feladatok, meg az otthoni teendőkkel is igyekszem kicsit haladgatni, némi esélyt hagyva magamnak a februári túlélésre. Közben kiderültek az itteni vizsgaidőpontok is: február 1-én van az utolsó vizsgám, ezután repülök majd haza, kiélvezni a tél (remélhetőleg) utolsó fagyát és minden otthoni vizsga egy hónapba sűrített élvezetét. Na de előtte még elutazom Santiago de Compostelába, Galíciába, méghozzá jövő hét csütörtökön! Szóval nem is nagyon szeretnék még a hazautazás részére gondolni, odébb van még az szerencsére...
A suliról pedig egy aprócska adalék is eszembe jutott az itteni életszemlélet érzékeltetésére, ami azt hiszem zárásnak is tökéletes: Valamelyik nap éppen kivételesen az egyetemen kajáltam a menzán (minden karon van egy): és teljesen normális, hogy itt is árulnak sört minden menzán és egyetemi büfében; az ebédhez is mindenki azt iszik. De ha keresztül sétál az ember a campuson, akkor biztos lehet benne, hogy az emberek 90%-a ezt fogyasztja óra előtti stimulálószerként, és nem a kávét...Igyekszem minél hamarabb ismét jelentkezni, elvégre jön a Mikulás is...ha meg már ide nem látogat 6-án, legalább én küldök majd egy kis virtuális meglepit ;)