Ejj-ejj, kicsit elmaradtam a beszámolókkal; dehát az egész napos városnézések, kirándulások és egyéb turista-programok mellett nem nagyon tudtam huzamosabb ideig ideülni a géphez. Mert persze alaposan "szétturistáskodtuk" magunkat Bencével, hogy ezzel a szakkifejezéssel éljek; ez viszont sosem jelenthet kibúvót az esti programok alól. Feláldoztuk magunkat a kishazánkról kialakított kép javítása érdekében, hiszen gondoljátok el mit szólnának, ha érkezik az üzenet miszerint este buli, mi pedig azzal jövünk elő, hogy "jajdenagyonelfáradtunkma"... Nem hagyhattuk egyszerűen hogy azt higgyék errefelé: Na, ezek a magyarok sem tökös gyerekek. Így aztán puszta kötelességből és felelősségtudatból kénytelenek voltunk az alvást kiiktatni / minimumra szorítnai szoros napirendünkben. És hát amikor a választékban szerepel többek között erasmus-koordinátorunk, Ángel szülinapja (akármennyire is szeretné mást elhitetni, a 31.), akkor még egyértelműbb a döntés. Róla egyébként apró adalékként jegyezném meg, hogy egyetemre jár vagy 10 éve (bár szerintem pontosan ő sem tudja), ellenben mindenki előtt titok, hogy mit is tanul egyáltalán. De az A005-ös szoba elhelyezkedése mindenki számára olyan evidens, mint mondjuk hogy hol van a saját karjának az épülete...na jó, annál picit jobban.
Szóval Barcelona fontosabb helyeit végigjártuk, voltunk a Tibidabon, a kastélynak, a barcelonai olimpiának, és a '29-es világkiállításnak otthont adó Montjuicen, a Picasso múzeumban, és ezer más gyönyörű/érdekes helyen Barcelonában, ami két dologra is jó volt. Sok helyen ezek közül én is most voltam először, másrészt pedig végleg szembesültem vele, hogy Barcelonára egy nyaralás édes kevés...szerencsére nekem ennél egy picit több időm van :) Mindezek mellett persze szerettünk volna egy-két környékbeli helyet is megnézni; márpedig ha elhatározunk valamit... El is mentünk strandolni egy közeli kis település gyönyörű tengerpartjára, ami szebb is, kevésbé is zsúfolt, mint Barcelonáé. Elmondhatom végre, hogy életemben először fürödtem a tengerben októberben. De az egyik nagy kedvencem a San Sadurní d'Anoia-ban töltött nap volt, ezt a települést ugyanis a spanyol cava hazájaként, és remek borvidékként szokás emlegetni. A legnagyobb spanyol cava-cég, a Freixenet gyárába tettünk egy lélegzetelállító látogatást. A méretek érzékeltetése végett: 1,5 millió üveg cava (igen, szándékosan kerülöm a pezsgő kifejezést...nagy hatással volt rám a kóstoló) csak a turisták számára van kiállítva a pince-labirintus egy apró szegletében...ja, igen; és napi 1 milliót képesek palackozni. Ehhez képest mi kóstoltunk egy évi 150 darabszámban gyártott Reserva Real néven futó nedüt, ami János Károly jóváhagyásával (ő kóstolta meg az első megbontott üveget), viseli a nevet. Szóval már ez a látogatás is rendkívül érdekes volt, pláne hogy ezután még jelentős és fontos plusz információkhoz jutottunk: egyrészt, hogy a következő héten borfesztivál van a városban; másfelől pedig, hogy kb. 120 borászat búvik meg csendesen a városkában (egyébként más nem is nagyon található itt). Ez utóbbin felbuzdulva hihetetlen sebességgel és motivációval találtunk egy borkimérést, ahol hordóból csapolták a különféle helyi termelői borokat; természetesen a bolti választéknál sokkal jobb áron és minőségben. Így hát egy "apró" szuvenírrel és széles mosollyal tértünk vissza a campusra.
Kihagyhatatlan ebből a bejegyzésből a tény, hogy minden további kétség nélkül, alapos (szigorúan tudományos indíttatású) vizsgálódás és feltérképezés után megtaláltam Barcelona legjobb helyét. A chupitería nevéhez méltóan chupitokat vonultat csak fel, magyarul felesekről beszélünk. De nem akármilyenekről! Belépéskor az egyik oldalon a pultot találjuk (ez még talán feldolgozható információ), a másikon pedig egy táblácskát a chupitok felsorolásával (nem viccelek, több szász-féle)...Ezek nem egyszerű löketek, inkább feles-koktélok mindenféle fantázianévvel (pl boy scout, pacto de diablo, bin laden, cabrón). Mindezeket pedig kisebb show-elemek kíséretében szolgálják fel. A boy scoutnál például meggyújtják a pultot, mindenki megsütögeti a mályvacukrát, és ezután kell bedobni a rejtélyes összetételű, de annál finomabb felest. Mindezt pedig olyan árért, amiért máshol egy sört sem kap az ember. Leülni persze nem lehet, ennek több oka van: nincs szék és asztal, mindig tele van a hely; és senki nem is akar)
Közben már nagyban zajlanak az előadások is; mind spanyolul van, bár az egyiknél ez gyakorlatilag nem számít, a bácsi ugyanis olyan szinten hadar, hogy még egy spanyol srác is megkérte hogy kicsit lassítson, mert követhetetlen. Szerintem úgy egynegyedre lassítva beszélne olyan tempóban, mint egy átlag spanyol; ami még mindig gyors...marad a szakirodalom. A tengerjog tanárnő ellenben nagyon szimpatikus, és érthetően is beszél; ugyanakkor a vizsgát vázolva mosolygós gyilkosnak tűnik. Jobb az óvatosság! A nemzetközi konfliktusos előadás nem ígérkezik vészesnek, viszont az órák felét tartó, magát nőnek valló és ennek megfelelő nevet viselő kétes identitású illető harcos feminizmusa és környezetvédő mivolta nagymértékben rányomja a bélyegét az előadások témájára, meglehetősen egyoldalúvá téva azokat. (huhh...el sem hiszem, hogy ki tudtam mászni valahogy ebből a mondatból). Viszont a spanyol életritmus ezen a téren is érződik: gyakorlatilag lehetetlen elkésni az előadásról (bár nem jó jel, ha az ember elkezdi bekalkulálni a késést), másrészt pedig 2 hét után 3 kurzusból már a második előadás maradt el, ami otthon pezsgőbontással járna, itt mindenki egy vállrándítással elintézi. Épp valami ilyesmiről beszéltünk lakótársammal Alexszel, mikor rávilágított, hogy hétfő megint ünnep nap lesz....ezt gyakorlatilag lehetetlen már észben tartani, annyi van...bár Alex szerint a megoldás egyszerű: a munkanapokat kell megjegyezni! Még egy apró adalék az itteni életszemlélethez: A boltban ki kellett szaladnom az ATM-hez, mert valami gond volt a kártyámmal fizetésnél; vagyis a sor mögöttem várt olyan plusz 10 percet. Mikor visszajöttem mindenki ugyanúgy csöndben várakozott, a mögöttem álló bácsi pedig el kezdett viccelődni a vállamat veregetve. Magyarországról valahogy nem hasonló reakciók rémlenek.
Nagyon aktív és mozgalmas két héten vagyok tehát túl, amit részletesen leírni persze nem is lehet, de nemsokára hasonló etap következik, pár héten belül Gyuszi veszi igénybe luxusszállónk szolgáltatásit. Addig is írok gyakran (!), sőt csináltam egy ilyen videó izét is ide az oldal aljára, ahova majd mindig kiteszek valami általam viccesnek vélt videót. Ezt leginkább azért raktam oda, hogy legyen ott valami; meg mert én jókat derülök a hasonló ökörségeken. Az első téma májküldzsekszon, amint láthatjátok; kéretik nem túl komolyan venni a dolgot. A mihamarabbi jelentkezésemig hasta pronto!
