Az első negatív élmény és a terápia

Ezúttal igyekszem gyors és lényegretörő lenni; ennek oka pedig egyben a közeljövő legfontosabb eseményét és kalandját is előre vetíti: nevezetesen azt, hogy nemsokára indulok Madridba Kasia, egy lengyel lány társaságában. Bizony-bizony, várom is már nagyon; egy ismerős ismerősénél húzzuk majd meg magunkat, és előre láthatólag olyan hétfőig nem nagyon lesz hír felőlem...ez viszont még képlékeny, a jegyünk ugyanis egyelőre csak oda szól :)
Na de ennyire nem szaladnék előre, kezdjük az elején...vagyis az előző végén...szóval ahol abbahagytam. Szombaton volt egy kis találkozó a változatosság kedvéért egy harmadik ír pubban (úgy néz ki, a már emlegetett Jordi ezeket kedveli; egyébként tényleg hangulatosak); ahonnan távozóban eddigi egyik legrosszabb élményemet sikerült összeszedni: a tömeget kihasználva, valaki odacsapódott a társasághoz, és kiemelte a tárcámat; amit aztán hosszas keresgélés után a földön találtam meg, természetesen készpénz és bankkártya nélkül...a kártyát sikerült időben letiltatni, az irataim pedig legalább megvannak (a fontosabbak), ráadásul én is épségben vagyok, pedig első felindulásból nekiindultam a feltételezett tettesnek, aki egy igen rosszarcú csoporttal tartott zöld estét a sarkon...és itt nem green peace demonstrációra kell gondolni...de szerencsére voltak nálam higgadtabb emberek, akik ezt megakadályozták. Még talán így sült el a legszerencsésebben a dolog, ha lehet ilyet mondani, főleg h sok készpénz nem volt nálam. Csak hát erasmusos körökben nem nagyon létezik olyan fogalom, hogy kevés pénz...
Akik most titokban egy könnycseppet kitörölnek szemük sarkából, vagy legalább egy együttérző sóhajjal olvassák a történteket, azokat megnyugtathatom: IGEN, lehet segíteni ezen a szegény ifjú lelken! Nem kell szégyellni az érzelmeket, írjatok nyugodtan, megadom a számlaszámom és bárminemű felajánlást elfogadok, forintban, euróban, alkoholban... :)
Igyekszem persze ezen túllépni, főleg azért, mert hát tényleg annyi remek élmény ér nap, mint nap, hogy már így is bőven elhomályosítják ezt a kellemetlenséget (azért még megköszönök egy kis sajnálatot/együttérzést, és ennek minden materiális megnyilvánulását) . Azóta viszont nem hordok magamnál tárcát. A terápia részét képezte a már előre beharangozott nagy erasmusos nyitóbuli, és az itt a belépőért cserébe felszolgált egy órányi ingyen sangría(a belépőmet valamiért nem vitték el)...ezt most ezen keretek között nem részletezném, legyen annyi elég, hogy tényleg elég komoly volt az este. Ahogy néhányunk mestere mondaná: It was LEGENDARY!
Ja, és még annyi, hogy végre sikerült beszerezni egy spanyol sim kártyát, így a közeljövőben a szokásos számom nem nagyon fog élni; aki mégis telefonon szeretne kapcsolatba lépni velem, annak úgy februárig ezt javaslom: +34 697348152
Zárásul még annyi, hogy kezdem megszokni azt az érzést, hogy mikor már végre azt hiszem, hogy egy nyugis este lesz, érkezik egy üzenet, hogy 20 perc múlva nagy olasz vacsi, sört hozzatok! Itt jegyezném meg, ha az olaszoknál nagyon elterjedt az unicum...ismerik és szeretik, ami lehet, hogy csak számomra volt új információ, de meg kellett osztanom. Róluk egyébként csak annyit, hogy lassan már az olasz lesz a hivatalos erasmus nyelv, annyian vannak, és főzés közben nem tudnak beszélni...ahhoz le kell rakni a fakanalat, hogy mindkét kéz szabad legyen :)
Adéu, Madrid után jelentkezem!