Első lépések, a campus birtokba vétele

Eljött a várva várt pillanat; tegnap megérkeztem a barcelonai reptérre (ami a városon ellenkező irányban van kívül, mint az egyetem...), így ma útjára indítom a tömeghisztériát okozó, bugyi dobálós Beatles-koncerthez hasonló érzelmeket kiváltó blogot.
Időben landoltunk, a csomagom is meglett; kezdődhetett a barkóba: hogy jutok innen az egyetemre, merre van egyáltalán a vasút (vagy metró, vagy akármi...össze-vissza hívják ezeket). Jöhetett az első teszt: útbaigazítást kérni spanyolul. Ez két okból volt érdekes kísérlet; az évek folyamán erősen megkopott spanyol-tudásom bevezető, könnyed próbája: sikerül-e megértetni magam. Másrészről, hajlandóak lesznek-e "kasztíliaiul" válaszolni az öntudatos katalánok. A mérleg 3-ból 2. Igaz az egyik nénit igazából ezért fizetik (merthogy információsnak tetszett lenni), a másik lány pedig tagadhatatlanul, mindenféle rasszista megfontolás nélkül kijelenthetően egy bevándorló külső jegyeivel volt felruházva. Az utolsó bácsi, ellenben szemrebbenés nélkül válaszolt katalánul, amit én meg gond nélkül megértettem, másfél hét intezívebbnek nevezhető katalán tanulás/hallgatás után...egyéb megjegyzést most nem tennék a katalán nyelvről.
Volt egy olyan érzésem, hogy nem a legrövidebb útvonalon érkeztem a vila universitaria (=egyetemi falu) fantázianevű hatalmas campusra, ahol a teljes jókedv és az újbóli leizzadás kedvéért rossz irodába mentem, ekkor már tört kerekű 25 kilós bőröndömmel. Szerencsémre egy ecuadori srác, akitől segítséget kértem gyakorlatilag elvezetett a megfelelő helyre, és még a cuccaimat is segített hozni. Egy kis adminisztráció után birtokba is vehettem a szobámat, ami elég újnak néz ki, bár egyelőre mindenféle emberi életre utaló jelet és tárgyat nélkülöz; vasárnap ugyanis nincs nagyon nyitva semmi. Itt egy kis egyetemi meglepi csomag fogadott, ami nem jegyzettömböt tartalmazott, hanem csupa hasznos, beköltözéshez szükséges, egészséges dolgot: mosogatószivacs, müzli, chips, kakaó, SÖR és társai...hát mit mondjak? Elsőre kicsit meglepődtem :)
Szobatársam (Pedro, Valenciából) is beköltözött már, aki pszichomókusnak tanul, és mint kiderült szerencsére elég segítőkész és jófej is...angolul persze egy mukkot sem beszél, így én szenvedek, mint disznó a jégen a spanyollal. Na de nem baj; legalább rá vagyok utalva. Szóval Pedróval ma bementünk a városba egy igazi turista körútra: Rambla, Gaudí házak, Sagrada Familia és társai...hogy véletlen se nézzenek helyinek, gondosan lemrülésig fotóztam a gépet ez alatt a pár óra alatt. Így aztán itthon gyors kajálás (megjegyzem tiszta high-tech konyha, van mikró is; az egyetlen baj, hogy a sütő helyén...), na meg persze egy kis siesta; nem túl hosszadalmas invitálás után. Itt tartunk most; pont alattunk van egy kis kávézó-szerűség, ahol az összes eddig beköltözött egyetemista (ami egyébként nem túl sok) beszélget, hiszen valamivel el kell ütni az estét, különben még felkelne bárki is hajnali 9 - fél 10 előtt, olyan korai időpontban pedig még az egyetemen sem sok mindent lehet intézni... A minél hamarabbi következő bejegyzés reményében hasta pronto, avagy folyékony katalánsággal: fins aviat!