Kádves Gyárékék! Ma halva született kísérletet teszek arra, hogy megpróbáljam összeszedni azt, ami legutóbbi jelentkezésem óta történt velem; bár ez több okból is lehetetlen. Ezek közül kiemelném a tényt, hogy halvány lila fin...dunsztom sincs mi mikor történt, nyilván már a felét el is felejtettem, ráadásul éppen valahol az agyhalál közelében lebegek. Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy a határ melyik oldalán.
Szóval elsősorban az van, hogy már nem tudom mi van. Vagyishogy túlestem a tengerjog vizsgán spanyolul, aminek az eredményét már epekedve várom. Itt jegyezném meg, hogy kihasználni a spanyol barátságosságnak, valamint egy leányzó kedvességének és naivitásának keveréket nagyon csúnya dolog, de olykor hasznos jegyzetekhez segíthet bennünket, időt és energiát spórolva. Közben túláradó örömmel egy életre megszabadultam fáradságos munkával megírt 5, azaz öt darab zseniális cikk-elemzésemtől a nemzetközi kapcsolatok konfliktusai tárgykörben. Így itteni szenvedéseim közül már csak a sejtelmesség lassan idegesítővé váló homályából előtűnni továbbra sem akaró környezeti jog maradt. Méghozzá csütörtökre. Amely határidő ad némi aggodalomra okot. Pláne, hogy itt majd 3 esszé kérdést kéne meggyőző spanyol jogi szakszókinccsel kifejteni, időre. Amit nem segít, hogy az elérhető anyagok fele katalánul van. A másik fele pedig szintén nem sokkal érthetőbb. Az egyetlen bizakodásra okot adó tényező, az a nagyon közvetlen, és vicces tanárúr, aki igyekezett mindenkit megnyugtatni a vizsgával kapcsolatban. A baj csak az, hogy a humorérzékével kapcsolatban csak találgatok, érteni nem értem. De gyakran szokott nevetni saját magán; méghozzá úgy, hogy közben képes tovább beszélni. Amit egyébként a spanyol, lassúnak nem nevezhető, ritmus kb háromszorosával képes művelni; úgy, hogy saját bevallásuk szerint, sokszor még a spanyolok sem értik. De a legszebb, hogy ezzel tisztában is van. Ja, és a nehezítés kedvéért néha kis katalánnal is átszövi a mondandóját; amelyik éppen eszébe jut. Szóval a sportszelet kicsit a gatyában van ezzel a vizsgával kapcsolatban, de meg kell oldani valahogy. Drukkolni ér!
Az ünnepek után persze a lakótársaim is visszérkeztek, még egy hörcsöggel is gazdagodott a lakás állatkertje (ez eddigiek kapcsán először nem Chupito, a macska ugrik be...). Viszont gyakran el-eltűnik valaki, elvégre vizsgaidőszak van, így sokszor csak a vizsgáik környékén teszik már tiszteletüket is ittlakó diákok. A másik megoldást pedig Pedro prezentálja, aki gyakorlatilag beköltözött a könyvtárba, és csak aludni, enni, sza..khm..ni jár haza.
Na de mindezek mellett, azért igyekszem továbbra is kihasználni a hátralévő időt, a szűkös keretek között. Valamelyik nap például Liliane csődítette össze a keménymagot egy svájci vacsorára, aminek a végén nagy duzzogva vállaltuk a zsűri szerepét a belga-svájci csoki versenyben; nyíltan felvállalva megvesztegethetőségünket. Ezután pedig még egy tudományos indíttatású kísérletet is véghez vittünk: feláldoztuk magunkat a tudomány oltárán, és teszteltük helytálló-e az állítás, mely szerint kibélelt bendővel jobban megy az alkoholfogyasztás. Nem mintha lett volna bármiféle összehasonlítási alapunk ugyebár...Szóval ilyenek azért megesnek, nem kell aggódni, de sajnos nem ez az elsődleges. Persze csütörtök után még egy hétig szigorúan le fogom szarni az otthoni februári bokros teendőket, efelől egy percig se legyen senkinek kétsége.
Ami viszont ennél fontosabb hír, az az, hogy a deluxe.hu internetes magazin szponzorálásában nemsokára írok majd egy cikket a cava, és a Penedés régió történetéről, amelynek keretében nem csekély önreklámmal és szemfényvesztéssel beprotezsáltam magam egy privát körbevezetésre a világ legnagyobb cava gyárába, a Freixenethez. Az emailemre érkező válaszként, másnap személyesen hívott a közép-és kelet-európai exportigazgató, hogy örömmel várnak, és reméli tud segíteni, csak várjak a PR osztály levelére, ami pár órán belül meg is érkezett. Azóta már a kontaktemberem is megkaptam + a személyre szóló (Mr. Csicsai, hoppá mekkora lett az arcom) részletes programot is. Így körbevezetnek a gyárban, a végén egy kis kóstolóval; majd elvisznek a Segura Viudas elitpincészetébe, ahol a cégcsoport presztízs-pezsgőit gyártják, majd az itteni körültekintést követően ezekből is tartanak egy kis kóstolót. Szóval nagyon víájpi leszek, őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy így sül el a dolog. Nem kell mondani, hogy nagyon várom már...Egyébként szerdán esedékes a dolog :)
Nagy hirtelenjében ennyi jutott eszembe, majd még igyekszem jelentkezni, bár már nem kell sokat aludni, és ismét Suncity környékén leszek (kicsit egyszerűbben) fellelhető. Bár erre annyira nem szeretek gondolni. Minden jót, tsók és virág mindenkinek!
Szóval elsősorban az van, hogy már nem tudom mi van. Vagyishogy túlestem a tengerjog vizsgán spanyolul, aminek az eredményét már epekedve várom. Itt jegyezném meg, hogy kihasználni a spanyol barátságosságnak, valamint egy leányzó kedvességének és naivitásának keveréket nagyon csúnya dolog, de olykor hasznos jegyzetekhez segíthet bennünket, időt és energiát spórolva. Közben túláradó örömmel egy életre megszabadultam fáradságos munkával megírt 5, azaz öt darab zseniális cikk-elemzésemtől a nemzetközi kapcsolatok konfliktusai tárgykörben. Így itteni szenvedéseim közül már csak a sejtelmesség lassan idegesítővé váló homályából előtűnni továbbra sem akaró környezeti jog maradt. Méghozzá csütörtökre. Amely határidő ad némi aggodalomra okot. Pláne, hogy itt majd 3 esszé kérdést kéne meggyőző spanyol jogi szakszókinccsel kifejteni, időre. Amit nem segít, hogy az elérhető anyagok fele katalánul van. A másik fele pedig szintén nem sokkal érthetőbb. Az egyetlen bizakodásra okot adó tényező, az a nagyon közvetlen, és vicces tanárúr, aki igyekezett mindenkit megnyugtatni a vizsgával kapcsolatban. A baj csak az, hogy a humorérzékével kapcsolatban csak találgatok, érteni nem értem. De gyakran szokott nevetni saját magán; méghozzá úgy, hogy közben képes tovább beszélni. Amit egyébként a spanyol, lassúnak nem nevezhető, ritmus kb háromszorosával képes művelni; úgy, hogy saját bevallásuk szerint, sokszor még a spanyolok sem értik. De a legszebb, hogy ezzel tisztában is van. Ja, és a nehezítés kedvéért néha kis katalánnal is átszövi a mondandóját; amelyik éppen eszébe jut. Szóval a sportszelet kicsit a gatyában van ezzel a vizsgával kapcsolatban, de meg kell oldani valahogy. Drukkolni ér!
Az ünnepek után persze a lakótársaim is visszérkeztek, még egy hörcsöggel is gazdagodott a lakás állatkertje (ez eddigiek kapcsán először nem Chupito, a macska ugrik be...). Viszont gyakran el-eltűnik valaki, elvégre vizsgaidőszak van, így sokszor csak a vizsgáik környékén teszik már tiszteletüket is ittlakó diákok. A másik megoldást pedig Pedro prezentálja, aki gyakorlatilag beköltözött a könyvtárba, és csak aludni, enni, sza..khm..ni jár haza.
Na de mindezek mellett, azért igyekszem továbbra is kihasználni a hátralévő időt, a szűkös keretek között. Valamelyik nap például Liliane csődítette össze a keménymagot egy svájci vacsorára, aminek a végén nagy duzzogva vállaltuk a zsűri szerepét a belga-svájci csoki versenyben; nyíltan felvállalva megvesztegethetőségünket. Ezután pedig még egy tudományos indíttatású kísérletet is véghez vittünk: feláldoztuk magunkat a tudomány oltárán, és teszteltük helytálló-e az állítás, mely szerint kibélelt bendővel jobban megy az alkoholfogyasztás. Nem mintha lett volna bármiféle összehasonlítási alapunk ugyebár...Szóval ilyenek azért megesnek, nem kell aggódni, de sajnos nem ez az elsődleges. Persze csütörtök után még egy hétig szigorúan le fogom szarni az otthoni februári bokros teendőket, efelől egy percig se legyen senkinek kétsége.
Ami viszont ennél fontosabb hír, az az, hogy a deluxe.hu internetes magazin szponzorálásában nemsokára írok majd egy cikket a cava, és a Penedés régió történetéről, amelynek keretében nem csekély önreklámmal és szemfényvesztéssel beprotezsáltam magam egy privát körbevezetésre a világ legnagyobb cava gyárába, a Freixenethez. Az emailemre érkező válaszként, másnap személyesen hívott a közép-és kelet-európai exportigazgató, hogy örömmel várnak, és reméli tud segíteni, csak várjak a PR osztály levelére, ami pár órán belül meg is érkezett. Azóta már a kontaktemberem is megkaptam + a személyre szóló (Mr. Csicsai, hoppá mekkora lett az arcom) részletes programot is. Így körbevezetnek a gyárban, a végén egy kis kóstolóval; majd elvisznek a Segura Viudas elitpincészetébe, ahol a cégcsoport presztízs-pezsgőit gyártják, majd az itteni körültekintést követően ezekből is tartanak egy kis kóstolót. Szóval nagyon víájpi leszek, őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy így sül el a dolog. Nem kell mondani, hogy nagyon várom már...Egyébként szerdán esedékes a dolog :)
Nagy hirtelenjében ennyi jutott eszembe, majd még igyekszem jelentkezni, bár már nem kell sokat aludni, és ismét Suncity környékén leszek (kicsit egyszerűbben) fellelhető. Bár erre annyira nem szeretek gondolni. Minden jót, tsók és virág mindenkinek!
