Fontos tény tisztázásával kezdeném a bejegyzést: nem halt meg a blog. Sem én. Csak voltak ilyen ünnepek, amiről talán Ti is hallottatok. Meg családi látogatás. Ja, és itt is vészesen közeledik egy Magyarország felől jövő front, amit vizsgaidőszaknak hívnak, és jellegzetessége, hogy nagyon sok időt elvesz. És ha ez ember fia ennek ellenére sem szeretné veszni hagyni az utolsó barcelonai hónapját (hüp-hüp...virtuális összeborulós-sírós rész), akkor van egy olyan megoldás, hogy nem alszik. Azt meg nem sokáig lehet bírni. Legalábbis épp ésszel. Szóval ezért nem nagyon jelentkeztem ebben a formában mostanában. Márhogy nem mert megbolondultam (ez nem lenne újdonság), hanem mert a tanulás-erazmuszoskodoskodás napirend közepette nem nagyon volt kedvem és energiám nekiülni. De ez majd most jól másképp lesz, meg különben is kolbászból lesz a kerítés, hogyha jó gyakran olvassátok a blogot.
Na de térjek már a lényegre, mert mindenkinek már nagyon viszket a feneke, hogy tanulhasson, és véletlen sem keresi szándékosan a kibúvókat, mint közösségi oldalak félóránkénti felkeresése, lényegtelen emailek írogatása, meg ostoba blogok olvasgatása.
Szóval kedves családom kiélvezte a város gyönyörűségét, ráadásul az időjárás is pont akkor fordult kedvezőre: sikerült december 30-án 25 fokban izzadva mászni felfelé a Montjüicen. Családfám emlegetését megelőzendő megjegyezném, hogy mostmár azért itt is csípősebbre fordult az időjárás. Hóveszély azért persze még nincsen. Én eközben az otthoni ízekkel való feltöltődésen is nagy energiákat mozgosítva fáradoztam.
Aztán következett a szilveszter (véletlen sem kiscsaládom távozását megünnepelendő): Miután mindenki ezerféle tervvel rendelkezett, a legjobb megoldást választván, összehoztunk egy "apró" vacsorát 33 kétes múltú gyanúsított részvételével, amihez mindenki valamiféle ehető aprósággal hozzárult. És persze némi micimackós-málnás gyerekpezsgő felvonultatását sem zártuk ki az este érdemi részéből; habár a kóla már túlzás lett volna, még a végén valaki túlpörög a koffeintől, és olyan dolgokat csinál, amit később megbán. Szóval különösebb részletezés nélkül, itt ért bennünket az éjfél, amikor spanyol szokás szerint 12 harangütésre 12 szem szőlő is elfogyasztásra került, a következő év 12 hónapjának szerencséjét szimbolizálva. Itt jegyezném meg a kedvencemet: a boltban kiszámolt 12 szemes konzervszőlőt lehet kapni ilyenkor. Alig kétszer annyiért, mint a gyümölcs friss verziójának kilója.
Mint talán már kiderült, a spanyol embereknek van egy olyan jó szokása, hogy igencsak tudnak élni. Meg szeretnek is. Jobban, mint dolgozni. Szóval kitalálták, hogy vízkeresztkor (remélem gáz kiírni, de a biztonság kedvéért, előítéletek nélkül: jan.6) még ajándékozzanak a három királyok is. Így már 5-én nagy csinnadrattával bevonulnak a városba, ahol egyenesen a polgármester adja át nekik Barcelona kulcsát, hogy egyszerűbben tudjanak ajándékozni. Ebből meg talán kiderülhetett, hogy január 7-e előtt még csak véletlen sem jut eszükbe komolyan dolgozni. És mivel ez itt csütörtökre esett, jónéhány tanár úgy döntött, akkor ezen a két napon már nem tart órát, nehogymár valakinek ezért kelljen hamarabb visszajönnie. Ennek egy kellemes következménye, hogy továbbra is az üres lakás előnyeit élvezem...egészen holnapig :/
Ez sok lehetőséget rejt magában; sajnos többek között a tanulást is lehetővé teszi; nincs kibúvó. Magyarul mindenki szenved, mint disznó a jégen. De próbálkozunk töretlenül... Bár ezt nem segíti, hogy kedves barátom, Artur, nagy mennyiségű lengyel szépirodalommal tért vissza a karácsonyi látogatásáról. És igen, szépirodalom alatt irdatlan mennyiségű lengyel vodkát értek. Hogy ne legyen túlzott az eufemizmus. Meghát a kulturális kapcsolatok kölcsönös mélyítésének jegyében kénytelen vagyok a pálinka mértékletes fogyasztásának egészségre gyakorolt pozitív hatásit propagálni. A kételkedőkön pedig a túlzott konzumálás következményeit szemléltetni. Szóval ezen feladataimnak is igyekszem eleget tenni; és nem tagadom, nem könnyű ennyi fronton helytállni. De kishazánk becsületéért mindent!
Apróság ugyan, de halkan megjegyezném, hogy szerény személyem jelen volt a BARCA-SEVILLA KIRÁLY-KUPA MÉRKŐZÉSEN. Nem volt ugyan teljesen teltház, de azért ígyis volt hangulat rendesen. Azt hiszem ez megintcsak felejthetetlen élmény volt; na meg régi álom. És végre ezt is kipipálhatom a listáról :) Erről külön bejegyzést tudnék írni, de talán inkább a személyes találkozók témájának hagynám, mivel az érdeklődés talán nem egyöntetű; sőt szexista módon még azt is megkockáztatnám, hogy a nemek közti megoszláshoz is lehet némi köze.
Nagyjából azt hiszem sikerült vázolni a történéseket; bár minden látszatt ellenére, a legtöbb időt jelen pillanatban a könyvekkel való küzdelem teszi ki; de igyekszem megtalálni a kellő egyensúlyt a hátralévő időm kiélvezésével. És igen, tudom, húú, már milyen kevés idő van hátra. Kéretik nem emlékeztetni. Zárásként pedig a tanulság: az alvás túlértékelt. De ezt a nézőpontot nagyon gyorsan meg tudja változtatni az ember, ha hosszabb távon kipróbálja.
Ja, és így megkésve is azért egy boldog új évet felkiáltást, minden szerencsére vonatkozó jókívánsággal hozzácsapnék a bejegyzéshez; ezzel a zseniális, korszakos újévi dallal párosítva.
Na de térjek már a lényegre, mert mindenkinek már nagyon viszket a feneke, hogy tanulhasson, és véletlen sem keresi szándékosan a kibúvókat, mint közösségi oldalak félóránkénti felkeresése, lényegtelen emailek írogatása, meg ostoba blogok olvasgatása.
Szóval kedves családom kiélvezte a város gyönyörűségét, ráadásul az időjárás is pont akkor fordult kedvezőre: sikerült december 30-án 25 fokban izzadva mászni felfelé a Montjüicen. Családfám emlegetését megelőzendő megjegyezném, hogy mostmár azért itt is csípősebbre fordult az időjárás. Hóveszély azért persze még nincsen. Én eközben az otthoni ízekkel való feltöltődésen is nagy energiákat mozgosítva fáradoztam.
Aztán következett a szilveszter (véletlen sem kiscsaládom távozását megünnepelendő): Miután mindenki ezerféle tervvel rendelkezett, a legjobb megoldást választván, összehoztunk egy "apró" vacsorát 33 kétes múltú gyanúsított részvételével, amihez mindenki valamiféle ehető aprósággal hozzárult. És persze némi micimackós-málnás gyerekpezsgő felvonultatását sem zártuk ki az este érdemi részéből; habár a kóla már túlzás lett volna, még a végén valaki túlpörög a koffeintől, és olyan dolgokat csinál, amit később megbán. Szóval különösebb részletezés nélkül, itt ért bennünket az éjfél, amikor spanyol szokás szerint 12 harangütésre 12 szem szőlő is elfogyasztásra került, a következő év 12 hónapjának szerencséjét szimbolizálva. Itt jegyezném meg a kedvencemet: a boltban kiszámolt 12 szemes konzervszőlőt lehet kapni ilyenkor. Alig kétszer annyiért, mint a gyümölcs friss verziójának kilója.
Mint talán már kiderült, a spanyol embereknek van egy olyan jó szokása, hogy igencsak tudnak élni. Meg szeretnek is. Jobban, mint dolgozni. Szóval kitalálták, hogy vízkeresztkor (remélem gáz kiírni, de a biztonság kedvéért, előítéletek nélkül: jan.6) még ajándékozzanak a három királyok is. Így már 5-én nagy csinnadrattával bevonulnak a városba, ahol egyenesen a polgármester adja át nekik Barcelona kulcsát, hogy egyszerűbben tudjanak ajándékozni. Ebből meg talán kiderülhetett, hogy január 7-e előtt még csak véletlen sem jut eszükbe komolyan dolgozni. És mivel ez itt csütörtökre esett, jónéhány tanár úgy döntött, akkor ezen a két napon már nem tart órát, nehogymár valakinek ezért kelljen hamarabb visszajönnie. Ennek egy kellemes következménye, hogy továbbra is az üres lakás előnyeit élvezem...egészen holnapig :/
Ez sok lehetőséget rejt magában; sajnos többek között a tanulást is lehetővé teszi; nincs kibúvó. Magyarul mindenki szenved, mint disznó a jégen. De próbálkozunk töretlenül... Bár ezt nem segíti, hogy kedves barátom, Artur, nagy mennyiségű lengyel szépirodalommal tért vissza a karácsonyi látogatásáról. És igen, szépirodalom alatt irdatlan mennyiségű lengyel vodkát értek. Hogy ne legyen túlzott az eufemizmus. Meghát a kulturális kapcsolatok kölcsönös mélyítésének jegyében kénytelen vagyok a pálinka mértékletes fogyasztásának egészségre gyakorolt pozitív hatásit propagálni. A kételkedőkön pedig a túlzott konzumálás következményeit szemléltetni. Szóval ezen feladataimnak is igyekszem eleget tenni; és nem tagadom, nem könnyű ennyi fronton helytállni. De kishazánk becsületéért mindent!
Apróság ugyan, de halkan megjegyezném, hogy szerény személyem jelen volt a BARCA-SEVILLA KIRÁLY-KUPA MÉRKŐZÉSEN. Nem volt ugyan teljesen teltház, de azért ígyis volt hangulat rendesen. Azt hiszem ez megintcsak felejthetetlen élmény volt; na meg régi álom. És végre ezt is kipipálhatom a listáról :) Erről külön bejegyzést tudnék írni, de talán inkább a személyes találkozók témájának hagynám, mivel az érdeklődés talán nem egyöntetű; sőt szexista módon még azt is megkockáztatnám, hogy a nemek közti megoszláshoz is lehet némi köze.
Nagyjából azt hiszem sikerült vázolni a történéseket; bár minden látszatt ellenére, a legtöbb időt jelen pillanatban a könyvekkel való küzdelem teszi ki; de igyekszem megtalálni a kellő egyensúlyt a hátralévő időm kiélvezésével. És igen, tudom, húú, már milyen kevés idő van hátra. Kéretik nem emlékeztetni. Zárásként pedig a tanulság: az alvás túlértékelt. De ezt a nézőpontot nagyon gyorsan meg tudja változtatni az ember, ha hosszabb távon kipróbálja.
Ja, és így megkésve is azért egy boldog új évet felkiáltást, minden szerencsére vonatkozó jókívánsággal hozzácsapnék a bejegyzéshez; ezzel a zseniális, korszakos újévi dallal párosítva.
