Mint a rendkívül gondosan megválasztott, jó előrejelző képességű cím sugallja; végre túlestem a "minden kezdet nehéz" közhelyes, de nagyon is valós fázisán. Magyarán végre letudtam a macerás adminisztráció, valamint a kolesz (nem túl pénztárca-barát) "belakásának" nagyrészét is.
Még vasárnap este megérkezett egy újabb szobatárs Juan személyében; aki -bármilyen meglepő- olasz, viszont 3 éve itt tanul, így nem nagyon töri már a spanyolt. Alakul tehát a társaság, nagyon jól kijövünk szerencsére. El is mentünk hétfőn vásárolni végre, lévén nem volt mit és miből enni; egy darab kanál sem volt a lakásban. A célpont az egy megállóra lévő, errefelé Alcampo néven futó madaras tesco, alias Auchan. Itt szembesítettek vele, hogy ez bizony St.Quirze városának (vagy falu, vagy ki tudja) nagy ünnepe, és ne is reménykedjünk benne, hogy bármi nyitva lesz; sőt legyünk szívesek és érezzük magunkat szarul, hogy erről nem tudtunk. Nincs mese, valamit enni kell, irány a következő megálló: Sabadell. Merre van itt a bevásárlóközpont? Háát, az most mindegy, ugyanis a város legnagyobb ünnepén minden zárva van. Qué suerte! Na ne már, úgy néz ki ma az ebéd is kimarad...A Barcelona agglomerációjának minden fontosabb állomását érintő bevásárló-körútunk utolsó állomásaként Cerdanyolában végre sikerült mindent megvenni, amire kezdésként szükség lehet; sőt még haza is sikerült keverednünk valahogy megközelítőleg 223 egyenként 25 kilós csomaggal a kezünkben. Be is szereztem egy remek törülközőt, a legújabb kutatások alapján fejleszthették ki, hasonló anyagból, mint az úszók új csodadresszét; ugyanis remekül taszítja a vizet...de ezt ellensúlyozandó, legalább olyan mértékben szöszöl, hogy használat után újra lehet kezdeni a fürdést is. Azt hiszem kell szereznem egy újat minél hamarabb, mert ennél az önszáradós megoldás is jobb...ami nem is lehetetlen 35 fokban.
Persze az egyetem összes irodáját is végigjártam: először irány az International Welcome Point, regisztrálás és diákigazolvány felvétele céljából (igen, előre el volt készítve). A diák persze egyben bankkártya, amihez -szintén a campuszon egy számlát is kellett nyitni, a szállás fizetéséhez. Ez egyébként sorbanállással együtt 10 percet vett igénybe. Meg a jogi karon is kaptam egy újabb adag információs csomagot, mappát, és térképet; hogy itt is nyilvántartásba vegyenek; valamint közöljék azt az általam nagyon jól ismert tényt, mely szerint most szept. 23-ig nem kell csinálnom igazából semmit, akkor majd lesz vmi tájékoztató előadás (meg egy orientációs hét), hogy aztán nem nagyon elkapkodva a dolgot, október 13-án kiválasszam a számomra szimpatikus kurzusokat. Hát itt sem stresszelik túl az életet...
Mellesleg van itt egy rakás felismerhetetlenségig hízlalt, mindenhol lábatlankodó macska, ami állítólag az egyetem tulajdonában áll, viszont lehet etetni maradékkal...Hát azt hiszem, nem ismerik a négy életerős fiatalember kalóriaszükségletéből és a csóró egyetemisták pénztárcájából ételre fordított összegből felrajzolható függvényt...a maradék fogalma már maga vérlázító és értelmetlen ebben a kontextusban. Ez persze szegény kutya-méretű kandúrok hányadtatott sorsán mit sem változtat; az egyikről így is két napig azt hittem, hogy egy kő az egyik fa tövében...méghozzá egy bazinagy kő...aztán megláttam, hogy van szeme.
Beiratkoztam a sportközpontba is, ahol a szokásos dolgokon kívül megbújik csöndesen még egy mászófal, 3 squash-pálya, néhány tenisz pálya, egy medence strandröplabda pályával és napozóágyakkal, valamint pár füves és műfüves futballpálya is (nem akarok nagyot mondó és elhamarkodott kijelentéseket tenni, de elképzelhető, hogy ennek van némi köze a sportág sikerességében megmutatkozó jelenlegi különbséghez a két ország között...)
Szóval már sikerült nagyjából berendezkedni, felvenni az életritmust; lassan kezdődhetnek a "dolgos" hétköznapok...muhahhaa Ja, és majd csinálok képeket az egyetemi faluról és a szállásról is, ezzel csillapítva égető vágyatokat életkörülményeim megismerése iránt. A szándék már megvan. Két napja... Meglesz; és én ÍGÉREM, hogy nem a választásokra időzítem!
